Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2012. május 20.
XI. évfolyam 5. szám.
Ódor György
Hattyúdal
Nálunk ma bűzös, mély ingovány van,
ki nyakig, ki már fejbúbig süllyed,
kapálódzunk rossz, visszeres lábbal,
közben harcolunk vízzel és tűzzel,
öntelt szentek és sérthetetlenek
isszák borunk, eszik meg kenyerünk.
Ily gyalázat szüli a gyermeket,
éhség sóz kis gyomrában keserűt.

A nemzet, újra az lett az első,
s benne a kisember az utolsó,
fedél nélkül, rongyokban tekergő
nyomort örököl meg az utókor,
és még hányan retteghetnek otthon,
meddig szorít rajtuk, csavarint a prés.
Levizsgáztunk becsületből, jogból,
az elnyomás talpa a nyakunkra lép.

Harag és szembenállás madara
riad fel az új ereszek alól,
dúltságukban békétlen bogarak
egyen-páncélja vonul valahol,
fénylik a bosszú, mint a csillagok
régi kaszárnyák fess őrtornyain.
Arab, roma, netán zsidó vagyok,
mint rég, ma is eszelős mondja ki.

Európa remeg, békés rend reng
válságoktól, repedés a falon,
bár akadnának, kik segítenek,
nálunk ezt ellöki  a hatalom,
néhányunknak már csak meghalni jobb,
mint élni, egyre több az áldozat.
Csak az isten ismeri, ő mégis ki volt
e földön, s nem titkolja számukat.

Én mit tehetnék? Sírni nem tudok,
így bízom a felnövő nemzedékben.
Pár év, ha van talán, s oda jutok,
ahol a kínokra nem emlékszem,
és azt sem tudja meg itt senki sem,
hogy aggódtam érte, él vidáman.
Bár azt sosem feledem el, kinek
mivel tartozom e rongy világban.



Ne hagyd el magad, öregem!

Bőröd ne bízd…
(Ez a biztatás mi dőre,
hisz rábíztad már
sok esztendőre.)

A fogacskák ma nekik fogannak,
törvényt tenni ezért rohannak,
ocsúdni se legyen időd s merszed,
rettegve töltsd minden perced.
Míg mi vízben (hagyva), ő nem borong
neki süt csak a napkorong.
Mi a benzinár miatt morgunk
és csak angol turit hordunk,
ő szarik rá, hogy mind nyomorgunk.

Minden nap tyúkszemünkre lépnek,
és közben bukszájuk dagad.
Így lettél bús jószág.
Szegény Magyarország!

Szégyellheted magad!

Köves József
(Nincs) Vigasz

KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
l
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
próza, versek
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
klasszikusaink
6. oldal
gondolatok
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
Szőnyi István: Tájkép
Hunyt szempillád mögött valami reccsen,
ott a hálós, lüktető vérerekben
kicsírázott a fájdalom,
s e ködbe bújt, korai hajnalon
a hírre, hogy beteg vagy, beteg,
mint szuperszonikus repülőgép
suhan Hozzád a képzelet.

Már látom szenvedő arcodat,
ahogy párnádon glóriás hajad
barnálló tincsei szerteomlanak.
Alszol még, de tudd, Te szent alak,
hogy itt vagyok, fogom a kezed,
elmormolom halkan a neved,
s mire felébredsz, meggyógyítalak.
Tomaso Giovanni Albioni
Oboa Concerto
D minor, II.Adagio
Budapest String Orchestra
Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Szemetet szór szanaszét a szél.
Mint a bolond fiú a szomszédomban,
ki egész nap tesz-vesz és magában beszél.

Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Kényeskedő lányok szoknyája nem libeg.
Nem füttyögnek utánuk a srácok.
Bánattól terhesek itt a fellegek.

Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Lehúzott redőnyök, tört kirakatok
vakon merednek a szemközti falra.
Rozsdásak az ócska lakatok.

Ezt az utcát nem énekli már meg,
aki tudná… Attila  rég halott.
Nem tudom, hogy mért is jöttem erre…
Lehorgasztott fejjel ballagok.

Kajuk Gyula
Külvárosi utca
Képzelgéseik térerős vonulatával
bölcselők, zsiványok
magyarázzák értetleneknek
érthetetlen téziseit a napnak,
vitatkoznak, elvitatnak;
egymás ellenében fogadnak:
ki hogyan őrizné meg a világ
egyenessíkú látszatát;
válságtünetek hevenye indokát
szajkózzák,
mikor a miértek táguló dimenziója
pattanásig feszül
az ész csavarulatában,
az útvesztők dzsungelében...
S hogy kié lehet
a szürkeállomány kétes diadala?
ki kit győz meg? ki talál ki hamarabb
a felfogások
különbözőségeinek labirintusából
az egyre márkásabb ötletek
kereszttüzében?
a jövő titka…
de addig a bölcselők kihalnak,
a zsiványok sátorkaróinak helyén kinő a fű,
addigra rongyosra irritál
minket
az ego napi felmagasztaltatásának
tömeges abúzusa.

2011 novembere
Koosán Ildikó
Rémkép
Varga Tibor
Mire felébredsz
"...s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." JA

A november negyedikéről ötödikére virradó éjjelen történt. Mínusz huszonkét fokra süllyedt a hőmérséklet. A meteorológiai jelentések szerint a városban, novemberben, száz év óta nem mértek akkora hideget, mint ezen az éjszakán.
A Medve bár Szaltükov utcára nyíló ajtaja kicsapódott, szemben a Leningrád mozit nehéz sörszag csapta meg. Nagyot puffant a kivágódó tolókilincs oldalt a koszos házfalon, megcsörrentek a laza üvegtáblák, aztán a felrugózott ajtó, ahogy volt, visszazöttyent a helyére.

                                                                         tovább>>>
Lehoczki Károly
Csendélet
a csöndben hallani vélem
ingemről lepattan a gomb
elgurul – időből a perc
így ébredek fénykötélen

hatvan évem fonta télen-
nyáron szűk éveken zord fagyokon
szerelemben sziromréten
a székelyföldi tájakon

dobban a szív a lüktetés
vérem áramában táncol
vihánc lehetne de fából
vaskarikát ritkán tákol

ásít a száj kilát a fog
foltozott a zománc-bádog
mégis jobb mint pohár vízben
fürdőszoba szegletében

lüktet a szívverés kihagy-
na ha hagynám de mért hagynám
forrósítják a szaunám
a szentgyörgyi Apollónál

álmos reggel gondom feledd
én sem lesem mi jön másnap
s mennyi idő amíg a szó
a versemet megtalálja
Albert-Lörincz Márton
a csöndben hallani
lejárt már hat éves jótállásunk
szalad bennünk a kép megállítani
nem tudjuk hiába csavargatjuk a napok
gombjait minden mi körülvesz e
szmoking-fekete éjben hamis ikon csupán
itt és most kell bevallanunk hogy a szerelmet
olcsó regényekből ismerjük csak
bábszínházban ültek és tapsoltak gondolataink
két aktus között s ha olykor rád nem szólok
újságot olvastál volna közben
szócsatáink alatt nyögött az ünnepi asztal
megrepedtek a falak pergett a vakolat
itt és most kell bevallanunk hogy
tévedések voltak eddigi apró örömeink
zilált álmaink és ébredéseink

Mohora , 1979. március 17.

Ketykó István
Itt és most
Már nem volt elég
az az egy kővé dermedt bárány,
hogy elvegye a Világ bűneit,
és mind elcsipegették az éhesek
a városfal elé kitett kőkenyeret,
minden május este megtántorodott
a hársfaillattól lerészegedett udvar,
macskakövei eszelősen sivalkodtak,
egy lendkerekes kabóca
addig zenélt a lomb között,
míg rugója el nem pattant.

Az éji lepkék feketelyukakat ütöttek
az albérlet jobb időkben hófehér plafonjára,
és az óra metronómnak képzelte magát,
azt hitte, hozzá fogjuk igazítani életünk
szimfóniáját, de átláttunk üveglapján,
tudtuk, hogy óra és ismertük azt a
megzenésített frázist, hogy az idő
gyorsan száll, és igyekeznünk kell
egymás megölésével mielőtt jobb
létre szenderülünk, ezért hirtelen
levetettük magunkat az együtt töltött
évek szakadékába megmunkálatlan
féldrágakövek közé.

Pethes Mária
Kőmesék

a föld ráncait hordozom
kés pengéje a torkomon
kötélként fon át az őszi délelőtt
rabként állok a halál előtt

már nem lázadnak a konok
némaságban a hormonok
a nap bágyadt sugara is beterít
valaki majdcsak ítélkezik

a pulpitusáról botor
egykedvűséggel szónokol
míg el nem tűnök a végtelen térben
feledve hogy valaha éltem

Rózsa András
ítéletre várva
Mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
s a pirkadattól átvérző üveg-
tető alatt a piszkos és rideg
csarnok zugában feltápászkodik
körülnéz és nem érti miért van itt
mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma
milyen nagyváros pályaudvarára
került s ez a körötte lüktető
tömeg mily bugyrokból buggyant elő
miért lökdösődik és hová siet
honnan fröccsennek szét a részegek
bicskás vagányok bekecses kofák
ingázók szabadságos katonák
rikkancsok pályamunkások kopott
disznóbőrtáskás hivatalnokok
törülközőket áruló polyák
batyus cigányok ténfergő diák
papírzacskót durrogtató bolond
pufajkás fáradt géppisztolyosok
borostás vén csavargó lányanya
soványka mellén síró kisbaba
rendőrök szajhák prédikátorok
mily óriási ágyék vagy torok
okádja őket s miért futnak vakon
ha parancsot recseg a megafon
mért rajzanak milyen vonatra várnak
miért vajúdnak és agonizálnak
semmit sem ért csak nézi félszegen
ahogy a szennyes messzi üvegen
a hajnal romlott vére átszivárog
s nem jut eszébe küldetés vagy átok
sodorta erre s honnan jött hova
merült miféle múltba otthona
mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
átutazóként úgy születtem én
s hideg a csarnok és a pad kemény
s ma sem tudom hogy honnan és miért
űztek ki mily halálos bűnökért
vezeklek míg lesújt vagy megbocsát
az Isten és utazhatom tovább


Baka István
Átutazóként
1948-1995
Ugye érzed, hogy pezsdül a véred?
Ahova nézel, minden arany!
Aranyeső ágain káprázik szemed,
Arannyal ötvözött drága alak
Arany mosolyát szórja neked…
Lám az aranysugarú nap, most
Nevetésre derít! Vágyódva szökken
Lelked arany zuhatagja! Arany
Tavasz hangján zendül benned
A Kedves! Ő aranyozza be életedet.

Kardos András
Tavaszi Aranyeső
-Jó helyen járok? – kérdezte, pedig éppen nem járt, hanem fenn ült a kissé rozzant háztetőn, és puha kockás mamuszba bújtatott lábát lógázta.
- Biztos, hogy ez az a telek, ahol az én kopott kőházam és a te düledezett fakunyhód állt?
Csak néztem, néztem fel a háztetőre, ami fölött már éppen lefelé kúszott a tiszta levegőjű balatoni estén a hatalmas, narancssárga nap. Útján sötétlila fellegek kísérték; ereszkedése közben egy árválkodó tuja szúrta fel csúcsára, mint egy karácsonyfadíszt. A nagy ámulattól szólni se tudtam. Tíz éve halt meg, hogy került vissza, és éppen a tetőre, ahová még ruganyosabb fiatalkorában sem merészkedett fel soha? A pillanat rendkívüliségétől egyik kérdés a másikat tolta maga előtt bennem, és még jó, hogy mindegyik átfutott, mert egyik értelmetlenebb lett volna a másiknál. A „Hogy kerülsz ide?” , „Mit keresel itt?” típusú érdeklődésre az adott helyzetben  választ nem várhattam...
     
                                                          tovább>>>                   
Szepes Erika
Beszélgetünk
Itt van a reggel, a fákon már madarak csicseregnek,
szirmot bont a virág, ébred a kert odakint,
ugrani támad kedve az apró békaseregnek
most, hogy a májusi nap végre megint letekint.

Ricza István
Májusi reggel
l
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
Szőnyi István
festőművész
...
Következő oldal>>>
Baranyi Ferenc:
Vers vágó és szúróeszközökről
Bittner János: Szerelem
Demeter Zsolt: Májusi zöldben
Fetykó Judit: Hiány
G. Ferenczy Hanna:
A múzsához
Kaskötő István:
Az öreg író, meg a halál.
Lehoczki Károly: Anyám filodendronja virágvasárnap
Lelkes Miklós: Világocskák
Péter Erika: Tavasz leszek
T. Ágoston László:
Az Isten patikája
Umhauser Ferenc:
Nem kötnek…
Bárdos László: A készlet
Bodó Csiba Gizella:
Az is tavasz volt
Debreczeny György:
szép szeretetben
Gligorics Teru:
Ismerek egy asszonyt
Kamarás Klára: Elégia
Kő-Szabó Imre: Hosszú futás
Mester Györgyi: Lila köd
Nógrádi Gábor:
Ha már meddő…
Őri István: Egyszerű mese
Sárközi László:
...életerőm lassan...
Váradi József:
Szamár nélküli falunk
Végh Sándor: A tavasz kövei
Zsidov Magdolna:
Súlyos a felesleg
Solymos Ida
versek
Kassák Lajos
versek
Csernok Attila
A szégyen bélyege